Dejó neked, egész évben csúszhatsz! - hallom sokszor.
Csúszhatnék, igen. Már télen is rendszeresen megkapom a kérdést: mit csinálsz nyáron? sokat csúszol, ugye? Mintha a nyár csak két havas szezon közötti kötelező szünet lenne. Pedig számomra egyáltalán nem az.
Már korábban is cikkeztem nyárról, annak ellenére – vagy talán éppen azért –, mert az egész oldalam a tél köré épül. Éppen ezért furcsállom, amikor valaki annyira egyetlen sport köré szervezi az életét, hogy a másik három évszakban egyszerűen nem tud mit kezdeni magával. Pedig mindegyiknek megvan a maga karaktere, a maga szépsége, és mindegyik egészen másképp mozgatja meg az embert.
Ebben a csodálatos dualitásban, itt, a Föld nevű bolygón, ezzel a szerencsés európai tájolással olyan lehetőségeink vannak, amelyek mellett vétek lenne csak egyetlen évszakban gondolkodni. Nemcsak a történelmünk színes, hanem az a játszótér is, amit aktív emberként magunk körül találunk.
Az új „trend”, vagy inkább hot topic manapság a longevity, vagyis hogy az élet hosszát ne években, hanem minőségben mérjük. Ehhez pedig szerintem kevés jobb társ létezik, mint az aktív kikapcsolódás. Azok az élmények, amelyek kimozdítanak a megszokottból, új emberekkel hoznak össze, tanulásra késztetnek, és közben szinte észrevétlenül a testünket és a fejünket is karbantartják.
A nyári szünet kezdetével nálunk is sebességbe kapcsol a fantázia.
Ahogy korábban az ausztriai túrákról, hegyi tavakról és alpesi kalandokról meséltem, most szeretnék mutatni néhány nyári programot Magyarországról. Olyan ötleteket, amelyek nekem is adtak valamit, és talán neked is kedvet csinálnak ahhoz, hogy idén ne csak kipipáld a nyarat, hanem valóban megéld.
Nem toplista következik, és nem is útikönyv.
Csak néhány olyan élmény, ami nálam idén betalált.
A listám persze csak egy apró fraktál ahhoz képest, mennyi mindent tartogat a nyár. De ha akár csak egyetlen programhoz meghozza a kedvedet, már megérte leírnom – és akkor már ketten nyertünk.
Ó - IÓ - CIÓ - KÁCIÓ - AKÁCIÓ - VAKÁCIÓ
-mitkezdjekmagammal-
WAKESURF, hUhh
Ha engem kérdezel, a legjobb nyári programok mindig valamilyen víz közelében találnak meg.
Az idei nyári szünetem nagyrészt fővárosközpontúvá alakította magát, illetve expat barátaimmal egyszerre itthon, egyszerű és nagyszerű programokkal jött felém.
Az, hogy menjek wakeboardozni, végiglátogassam kedvenc kábelpályáimat, és rég látott ismerőseimmel találkozzak, szinte magától értetődő volt. Korábban már írtam arról, hogy Magyarország igazi wakeboard-nagyhatalom, és milyen könnyű egy-egy vízparti sportnapot városnézéssel, gasztronómiával vagy egy hétvégi kiruccanással összekötni.
Ha azonban most egyetlen budapesti nyári programot kellene kiemelnem, nálam továbbra is a wakesurf áll a dobogó tetején.
Kevés dolog ad akkora szabadságérzetet, mint egy hajó által keltett hullámon szörfözni a Dunán, bele a naplementébe. Pumpálni ott, ahol egyébként nagyhajók járnak, hidak alatt siklani a vízen, és ugyanazt a várost olyan nézőpontból látni, ahonnan a legtöbben talán soha.
Ha egyedül vagy és úgyérzed mégsem indulnál neki csak úgy ukk-mukk-fukk magadban, kövesd a Girliesspecial programjait, vizeskedésben nemcsak programot de egy vidám, színes, bolondos csapatot is pattintanak köréd, anélkül hogy kérnéd, amolyan vonzás törvénye alapján 🙂
Ha kedvet kaptál hozzá, Budapesten a Ballast Surf Club és a Wakesurf Budapest is remek kiindulópont.
Az emberek rosszul mérik az időt - egyetlen mérték van, az átélés sebessége. -Karinthy Frigyes-
SUP Budapesten – evezés a Dunán Szentendrétől a Kopaszi-gátig
What’SUP, az új gumimatrac..
Nemrég olvastam, kitudja hanyadszorra, hogy hagyni kell a gyereket unatkozni. Állítólag az egyik legjobb dolog, amit tehetsz érte.
Te mikor unatkoztál utoljára?Node most komolyan, ne gyere nekem azzal, hogy ….. sincs időd.
Ha engem kérdezel, Budapest izgalmas, különleges élménye a Duna. Más szemmel, más szögből. Igen, az a Duna, a Nagyduna amin, nap mint nap átautózunk, keresztül-kasul szaladgálunk, lézengünk, bulizunk, eszünk-iszunk rakpartján.
Mégis milyen kevesen és keveset használjuk arra, amire igazán hív: hogy vízre szálljunk.
A wakesurfnél már meséltem, milyen érzés egy hajó által keltett hullámon szörfözni. A SUP ugyanennek a világnak a csendesebb oldala. Nincs motorzaj, más a tempó. Csak deszka, az evező és a Duna.
Ha SUP-ozni Budapesten támad kedved, több útvonal közül is választhatsz. Egész napos kalandként akár Szentendréről a Kopaszi-gátig is lecsoroghatsz, de ha csak néhány órád van, a Római-part is tökéletes kiindulópont. Napfelkelte, naplemente, munka előtt vagy után – ugyanaz a folyó, mégis minden alkalommal más arcát mutatja.
A programot a csajoktól kaptam, a SUP Budapest pedig csak rátett még egy lapáttal.
Mivel az én bázisom inkább a hegyekben van mindig imádom, ha olyan programokra lelek a városban, amitől igazi „bennszülött túristának” érezhetem magam. Ezúttal nem is kívánhattam volna jobbat, landoltam a GirliesSpecial egyik programján. Csajoskodva, túravezetőstül lecsorogtunk a Rómairól a Kopasziig.
A tizennégy kilométeres evezés messze nem csak a sportról szólt. Jó beszélgetések, dietetikai tanácsadás, teljes körű testösszetétel-mérés és elemzés, majd befutóra még egy jakuzzis–jégfürdős levezetés, salátázásba csomagolt mégtöbb élet-és-étel vonalon kidumált érdekességekkel. Áldott az olyan nap, amikor a mozgás, a feltöltődés és a jó társaság ennyire természetesen fér meg egymás mellett.
Talán pont ezért szerettem ennyire ezt a napot. Mert nem akart több lenni annál, ami. Néhány óra a vízen, jó társaság, sok nevetés, érdekes beszélgetések és egy kis emlékeztető arra, hogy a kikapcsolódásnak nem mindig kell hangosnak vagy extrémnek lennie. Néha elég egy deszka, egy folyó és a kíváncsiság, hogy kipróbálj valami újat.
A végén pedig nem tárgyakat vagy kilométereket viszel magaddal, hanem élményeket, meg a felismerést: Néha egyetlen evezés is elég ahhoz, hogy rájöjj: nem új városra van szükséged, hanem egy új nézőpontra.
És végül is ezért indulunk el otthonról, nem?
Kreatív workshop Budapesten – fa, epoxy és alkotás, amikor bekapcsol a kreatív és vezetik a kezed
Unalom = kreativitás szteroidon
Érdekes ez, vagy mégsem az….megteremtettük, most újragondoljuk. A forgás nem áll meg.
Annyira ki vagyunk szolgálva manapság „kütyüfronton”, hogy nemhogy unatkozni nincs időnk, de kitalálni sincs semmit. Minden készen vár ránk. Már más megtervezte, megrajzolta, kitalálta helyettünk. Mire pedig eljutnánk a saját gondolatainkig, az elektronikus zaj rég túlharsogja őket.
Vajon emlékszel még rá, hogy ki vagy, ha felnézel a képernyőről?
Millennialként – vagy ha egészen pontos szeretnék lenni, Xennialként – még tudom, milyen volt előtte. Skizoid vajon, vagy mára már csak egy halvány emlék, vagy ponthogy öröktagságot ad a „bezzeg az én időmben” -klubba?! – vagy mind egyszerre…
Ma már azt gondolom, hogy az unatkozás az egy nagy ajándék, amit gyerekként kaptunk. Mert amikor nem történt semmi, előbb-utóbb mi találtunk ki valamit. Építettünk. Barkácsoltunk. Felfedeztünk. Alkotni kezdtünk. Nem egy algoritmus döntötte el helyettünk, mivel töltsük meg a következő órát, nem vezette a figyelmünket, nem szűkítette sztrádákba az érdeklődésünket. Vajon ha bonyóbb elérni többet ér, vagy csak a képzelet játéka ez is….
Menetben vagy inkább? Vagy szeretsz néha megülni egy helyben, és valamit a két kezeddel létrehozni?
Ha igen, ma már rengeteg kreatív workshop közül válogathatsz. Kerámia, kovácsolás, festés, bőrművesség, textil vagy fa workshop – szinte mindenhez találsz olyan helyet, ahol kezdőként is belekóstolhatsz egy új szakmába vagy hobbiba.
Én nyugodtnak nem mondanám magam, de a fa régóta vonz. Természetközelien élek, mondhatom, így mászkálásaim, barangolásaim mindig viszik a figyelmem is. Vadvirágot szedni mert szép a csokor, gyógynövényt-termést pakolni a zsebeimbe teákhoz, kozmetikumokhoz és végig snack-elni az utunkat az erdő adta jóságokból egyszerű és adott. Ennél nagyobb vállalások inkább csak a fantáziámban kaptak helyet, nem húzgáltam magammal sziklákat, vagy farönköket, sőt ágakat sem. De be-becsábultam néha fatelepekre…
Egy teljesen impulzív döntésből végül egy epoxy workshopon találtam magam. Ahogy ez nálam lenni szokott, az egész egy problémával indult, amire ugyan nem a Woodivitynél találtam meg a megoldást, mégis úgy jöttem el, hogy ha lenne szakmai bakancslistám, az asztalosság biztosan felkerülne rá.
Persze lehet, hogy egyszerűen macska vagyok. Mert legalább kilenc életnyi szakmát örömmel kitanulnék.
Ha éppen nem a műgyanta érdekel, ugyanitt megtanulhatsz vágódeszkát készíteni, ragasztani vagy a fát betonnal ötvözni. De számomra egy ilyen alkotó workshop igazi értéke nem az, amit hazaviszel
Hanem az, amit magaddal viszel.
Onnantól egy erdei túrán talált ág vagy egy víz mosta uszadékfa többé nem csak egy darab fa. Elkezded meglátni benne a lehetőséget.
Talán ezért szeretem ennyire az ilyen impulzív kitérőket. Nem egy új hobbit viszel haza, hanem egy új szemüveget, amin keresztül másnap már egy kicsit másképp nézed a világot.
Közösségi asztalosműhely és workshopok bővebben itt.
Ha azon kapod magad, hogy közösségi médiádon upcycling és „mentsük meg” felújító-megszerelő profilokon görgetsz örömmel mondom, egyre több ilyen közösség és lehetőség bukkan fel városszerte.
A fa új ruhája pedig, könnyen lehet az epoxy is.
A semmittevés a legnehezebb tevékenység, de egyben a legnagyobb szellemi kihívás is. - Oscar Wilde-
Fazekas workshop az Őrségben – amikor az eső írja a terveidet ...
Újratervezés rosszidő miatt vitt egészen Vas megyéig, az Őrségig. A spontaneitás ajándéka volt ez a hétvége.
Klassz érzés olyan barátokkal körülvenni magad, akik a legutolsó pillanatban is képesek újratervezni. Akiknek egy 180 fokos fordulat nem probléma, hanem egy új lehetőség kezdete.
Az Őrség sem az én bakancslistámon volt. Az ötlet az osztrák expat barátnőmtől jött, én egyszerűen csak vele tartottam. A végén pedig megint bebizonyosodott, hogy a legjobb élmények sokszor nem azok, amelyeket hónapokig szervezünk, hanem azok, amelyek egyszer csak megtalálnak.
A legtöbben az Őrséget a tökmagolaj, vagy ahogy sokan emlegetik, a zöld arany miatt ismerik. Pedig ugyanennyire az agyagról is szól. Erről a vidékről, ahol a fazekasság több száz éve nem hagyományőrzés, hanem a mindennapok része.
Tudtad, hogy az Őrségben közel hétszáz éves hagyománya van a fazekasságnak?
A rossz idő végül a hétvége legjobb ajándéka lett.
Nem terveztük.
Nem szerveztük.
Egyszer csak adódott.
Esett az eső, borult volt az ég, a hőmérséklet is zuhant. Az a tipikus nap volt, amikor a legtöbben inkább bekuckóznának.
Mi is ezt tettük.
Csak éppen nem egy kanapéra, hanem Albert Attila fazekasműhelyébe, ahol nemcsak korongozni tanulhattunk, hanem bepillantást kaptunk egy olyan mesterségbe is, amelyet generációk adtak tovább egymásnak.
Vééégre!
Annyira régóta szerettem volna korongozni, mégis meglepően nehéz olyan fazekas workshopot találni, ahol valóban korong mögé ülhetsz. De tudjátok… ami késik, közeledik.
Ha egyetlen tanácsot elfogadsz tőlem, ne egy pár órás programban gondolkodj. Ha teheted, kapcsolódj és kérdezz rá mikor van fazekastábor, vagy többnapos kerámia workshop. Mire igazán elkezded érezni az agyagot, addigra véget is ér az első nap. Ebből egyszerűen nem elég néhány óra, sem a kezed alatti munkából sem a fazekasság történetéből, a vidék és a sokgenerációs fazekasok meséiből.
Talán ezért maradt meg bennem ennyire ez a hétvége. Nemcsak egy új élményt kaptam, hanem egy újabb emlékeztetőt arra, hogy néha a legjobb döntések azok, amelyeket egyáltalán nem terveztünk meg.
A legjobb programokkal valahogy sosem az történik, hogy hónapokig szervezed őket. Egyszer csak ott találod magad bennük.
És megint bebizonyosodott, hogy az élet néha sokkal jobb útitervet ír, mint amit mi előre elkészítünk.
Persze, ahogy az elején is jeleztem, fraktál ez itt semmi más.
Amíg én visszateszem az origómat a gleccser lábához, feldolgozom ezeket a kaleidoszkópszerűen egymásba kapaszkodó villanásnyi élményeimet, addig menj és nyarald ki a nyarat!
Ne hagyj benne egy pindur kétséget sem, hogy ami a szívedet dobogtatja és az elmédet birizgálja az nem megy el a radar alatt.
