Itt kezdődött az egész. Ezzel az egyszerű Alan Watts videóval. THE PRINCIPLE OF NOT FORCING, két nagyon egyszerű, közepesen bizarrul hangzó, de létezésem velejébe tapintva.
https://www.youtube.com/watch?v=eeD3wS4fGEY
Akármennyire is kritikusan hangzik, innen pattant ki az ötlet, hogy online formába rázzam teleim elcsepegtetett óráit. Téli életem, ami gyanítom már minden olvasómnak egyértelmű, a hegy lábánál körvonalazódik, immáron két évtizede. Télről-télre egyre inkább kikristályosodott, hogy annak ellenére, hogy oktatóként cimkézhetem magam nem az oktatás a vágyam. Oktatóvá kallibrálásom során sem vezérelt, hogy megszerzett tudásomat mások hasznára fordítsam. A pályán a puszta érdeklődés, a többévnyi havas élményhez fűződő kíváncsiság hajtott, valójában, annyi, hogy vajon megfelel-e tudásom annak a szintnek, amit egy oktatótól várnak.
Idén rajtakaptam magam, hogy immáron már verbalizálom is, hogy én nem azt szeretném megtanítani, hogy hogyan pakolgassuk magunkat egyik élről a másikra (az úgyis jönni fog magától ha a delikvenst professzionális környezetbe helyezzük), hanem sokkal inkább azt az élményt szeretném átadni, azt az örömöt szeretném megmutatni, amit nekem a sport és a hozzá kapcsolódó természeti közelség adott. Tanított gyerekeimnek kifejezetten kiemeltem, hogy nem iskolában vagyunk, nem szabályokat szeretnék a fejükön át a végtagjaikba verni, hanem a telelés örömét egy új szinten szeretném megmutatni nekik, együtt megtalálva a legkönnyebben odavezető utat mindegyikük számára. Felnőttjeimnek is fontosnak tartottam kiemelni, hogy tartsuk szem előtt, hogy nem határidős munkák és teljesítménykényszerrel együttjáró önbántás a célunk éppen, hanem, hogy minnél több emlékezetes pillanatot vigyenek magukkal, hogy telelésük lelkükbe merevített emlékei energiabombaként legyenek hozzáférhetőek a szürkébb, nehezebb, önkontrollt igénylő kihívásaik közepette.
Tehát WU WEI, a nem erőltetés művészete.
Azóta már utánaolvastam, mert nem saját vallási környezetemből hoztam a kifejezést, illetve a TAO-val sem ismerkedtem közelebbről sosem. Hát egy pillanatra most kifejteném, amit a Magyar Taoista Egyház honlapján találtam.
„
Mivel a múlt már nem létezik, és a jövő még nem jött el, az egyetlen valódi idősík a jelen. Hogyan tartózkodhatunk a jelenben?
A taoista módszerek erre válaszul a wei wuwei állapotot javasolják. Ez a kettős fogalom a valódi középútra utal, és a következőt javasolja: cselekedjünk (wei) és egyben ne cselekedjünk (wuwei). Ha megvalósítjuk ezt a hozzáállást, akkor megakadályozzuk a múlt és a jövő kényszerítő hatását.
A „cselekvés” túljuttat minket a múlt merev, legtöbbször megalkuvásokat tartalmazó sémáin, mivel a múlt negatív hatásai bezárnak és fékeznek. A jövő képe és vágyai megmozdítanak, amelyre a javaslat az, hogy „ne cselekedjünk”, azaz ne menjünk utánuk. Ha így járunk el, elkerüljük a passzív bezárkózást és a vak törtetést. Marad az élet, és annak energiája. Mindez csupán a jelenben valósulhat meg.
Megfigyeléseim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy ez nem más, mint a valóság műveléséhez szükséges Lényegiség és működés Daója. Ha az ember képes lényegét tekintve üres lenni belül, és működésében előremutató lenni a tudatában, hajlamok és mohóság nélkül, hagyva, hogy az égi szándék keresztüláramoljon rajta, akkor a szilárdság és hajlékonyság összhangba kerül, a cselekvés és a nyugalom megfelelően kapcsolódik össze, a nyíltság és a zártság egyensúlyba kerül, és a helyzetnek megfelelően tud passzív vagy aktív lenni.
„
Egészen elképesztő, nemigaz?! Valami ilyesmi hajt minket, mikor nyaraláson/telelésen törjük a fejünket, és tervezzük, szervezzük, álmodjuk-színezzük a kikapcsolódást. OTTLENNI. Minden egyes pillanatban úgy szívni magunkba a létezés örömét, hogy abból majd annyit vihessünk vissza, azaz haza, hogy a következő etapig kitartson.
Ahhh, és a téli üdülések! Milyen fantasztikus élményeket nyújt, mikor az ember a hólepte hegyekbe menekül a szürke, hideg és szomorkás vidék elől, és a sípályán száguldva érzi az adrenalint áramolni az ereiben. És persze közben megpróbáljuk megtartani a wuwei-t, azaz a „nem-cselekvést”, hogy a lehető legtöbb örömet hozzuk ki a pillanatokból. Egyszerű, ugye? Ja nem, már a hegyig eljutni könnyen fordulhat idegbajba, mindent betettünk-e pedig annyi a cucc, hogy be se férünk ésatöbbi….
De már utazunk, képzeljük el, hogy a hófedte lepel alatt olyan világot alakítunk magunknak amilyet csak akarunk!
Lehet, hogy azt hinnéd, hogy a wuwei és a téli sportok összeegyeztethetetlenek, de valójában pont ellenkezőleg! A wuwei olyan filozófia, amelynek célja a spontaneitás, a természetesség és a cselekvés nélküli cselekvés. A téli sportok pedig valóban szükségessé teszik az ösztönös döntéseket és a spontaneitást, hiszen a hegyekben és a havas tájban való mozgás mindig változó körülmények között történik.
De természetesen a téli üdülés öröme nem csak a síelésről és a snowboardozásról szól! Vannak olyan tevékenységek is, mint a sífutás, hótalpas csavargás, lovasszánozás, vagy az egyszerű hóember építés, amelyek kiválóan alkalmasak a wuwei gyakorlására. Hiszen milyen gyönyörű érzés az, mikor a kutyák húzzák a szánkót és csak élvezed az utazást, vagy amikor kreatívan alkotsz a havon, és közben teljesen elfeledkezel az időről és a világ minden problémájáról!
Nekem először tűntek fel ezek a dolgok, azután jött a filozófia köré. Nem lihegem túl, de szemléltető megfogalmazás a WU-WEI. Kívánom, hogy TE is rátalálj mikor a hegyet járod. Abban pedig, hogy hogy kerülj közelebb ehhez örömmel és szívesen segítek.
Összefoglalásként pedig, ha már fontosnak tartottam elmesélni, hogy mit jelent nekem egy pár pontban ki is emelem az esszenciáját, amit nekem jelent:
- A wu-wei kifejezés a kínai filozófiában a cselekvés nélküli cselekvést jelenti.
- Azon a felismerésen alapul, hogy a túlzott erőlködés és az akaraterő nem mindig vezet a kívánt eredményre.
- A wu-wei inkább az elfogadásra és az összhangra törekszik a természettel, és a dolgokat hagyni, hogy történjenek.
- Ez a filozófiai elv hangsúlyozza, hogy a cselekvés akkor a leghatékonyabb, amikor azt önmagától hagyjuk, hogy alakuljon ki.
- A wu-wei azt javasolja, hogy az emberek engedjék el az összes előítéletüket és vágyaikat, hogy elérjék a belső nyugalmat és harmóniát.
- A wu-wei azt jelenti, hogy ne próbáljunk minden pillanatban ellenőrzést gyakorolni az életünk felett, hanem hagyjuk, hogy az történjen a maga útján.
- A wu-wei azt tanítja, hogy az embereknek tudatosan kell figyelniük a természetes folyamatokat és az összhangot, és ebben az összhangban kell élniük.
- A wu-wei szerint a cselekvés nélküli cselekvés hozzájárul a tudatossághoz és a belső békéhez.
- Az embereknek el kell engedniük a félelmüket és az ellenállásukat, hogy követhessék a természetes folyamatokat.
- A wu-wei az élet megértését és az önvaló megtalálását jelenti, és azt javasolja, hogy az ember szemlélődjék és hagyja, hogy az élet történjen.
