fbpx

Hogyan válasszunk sísulit … ?! …

Olvastam egy cikket még évekkel ezelőtt a sielok.hu-n pontosan a fenti címmel.

Az évek során persze sok-sok-sok személyes tapasztalat gyűlt fel a kérdésben.

Gondoltam megosztom veletek. 

Ti mi alapján választanátok?!

Egyszerűnek tűnik, hiszen megvan hova mentek, tehát adott, hogy mi lesz ott, hova kell bejelentkezni, hol kell foglalni. 

Node, valóban az lenne? Gyerkőc esetén egyből felmerül, kire bízzuk csöppünket, mi fog történni vele, vajon megkedveli a havas sportot?

Vajon a mi filozófiánk fog visszaköszönni az oktatóban? 

Egész biztos vagyok benne minden anyuka bizonyos szinten osztozik a rettegés egy fokán. 

Ha nem a gyerkőcödről, „nullkilométeres” kedvesedről van szó, hanem inkább már a haladó formádat szednéd kicsit ráncba, fontos és értékes, ha tudod mit akarsz. 

Ez esetben ne is hezitálj azzal menni a sísuliba, hogy mondjuk kényelmesen jössz mindenhol, de az éltartással meredek pályán bajod van, és carvingot szertnél gyakorolni, ebben fejlődni.

Vagy pont, hogy nem érdekel a carving, de szeretnél rámenni egy nagyobbacska ugratóra, vagy egy csőre a funparkban. 

Ha tudod mit akarsz, sokkal könnyebb a megfelelő oktatót találni hozzád. Nem csak neked, a sísulinak is.

Javasolhatnám azt is, hogy nézz szét a pályán, látni fogod az összes sísuli oktatóját jártadban keltedben.

Ha valamelyiküknek megtetszik a stílusa, mozgása, vagy ahogy figyel az oktatott(ai)jára akkor simán menj oda hozzá és kérdezd meg hova menj és kit kérj, ha lehet és van szabad kapacitása.

Hidd el nekem, nincs olyan oktató, akinek egy ilyen jellegű megjegyzés ne esne jól, mégha nem is tud vállalni, mert azzal a csoporttal van egész nap, egész héten, vagy már tele a naptára, akkor is biztos lehetsz benne, hogy sokat hozzátettél a napjához.

És ne felejtsük el, ha van módja rá, oktatni fog TÉGED, azaz a missziónk sikeresnek könyvelhető el.

Bemész a sísuliba, megmondod, hogy xy-tól szeretnél tanulni, mert nagyon tetszett a stílusa, és ha van módjuk, kiszolgálják az igényedet.

Ahogy kezdtem, azért ez már bizonyos szint felett van, mert ahhoz, hogy tudd mit akarsz fejlődni, csinálni, már jópár szezonon túl vagy.

Az alap oktatást már megkaptad és azokat már izommemoria szinten hozza a tested.


Az első, azaz kezdeti lépésekhez én továbbra is szívből ajánlom a műanyag pályás oktatást. (lásd előző bejegyzéseimben) Természetesen nem vagyok semmi jónak elrontója, ha havon ér utól, az is nagyon rendben van.

De azokra az első megtett lépésekre, siklásokra a műanyag pálya bőven hozza a szintet.

Segít a lassabb-ságával, segít a kiszámíthatóságával, segít a beláthatóságával és még megannyi mindennel.

Persze ha nem ez, hanem a már betárazott családi vagy baráti telelés kerül a napirendre, akkor marad a lehetőség, hogy weboldalak, ajánlások alapján tájékozódunk.

Itt pedig, a „ne higgyj el mindent amit az interneten látsz” elve (is) érvényesül.

Egy szép weboldal még nem feltétlen tesz csodát, ahogy egy összecsapott, jelentéktelen is rejthet szívből jövő, alapos oktatást.

De itt “vakon repülünk” és ez így is lehet jó, sőt.

Alap szinten minden sísuli minden oktatója kiképzett, hogy hozza a formát, azaz TÉGED siklásra buzdítson, az alapokat segítsen megugrani, elsajátítani.

Szintén alap szinten tudjuk, hogy az első benyomás egyszeri és majdnemhogy megismételhetetlen. 

Ha ajánlásból kapjuk, tegyünk fel kérdéseket! 

Milyen a gyerekparadicsom? Milyen a kezdő pálya?  Több sísuli osztozik rajta? Varázsszőnyeg? Húzós lift? Elszeparált? Szállásunktól könnyűszerrel megközelíthető? Főbb pályarendszerből elérhető? 

Nyilván, továbbra is vaktában lövöldözünk, telefonos vagy e-mailos információk és weboldalak alapján, látatlanban. 

Így lépjünk vissza egyet és csak azt képzeljük el, hogy a vázizomzatot fejlesztjük, egyensúlyérzéket trenírozunk, közösséget biztosítunk, játékos szemlélettel és felügyelettel, valamint szakavatott segítséggel betekintést nyerünk egy új sportba, teljesen új környezetben. 

Kezdetben legyen elég ennyi, és egy-két óra naponta. A többit majd innen visszük tovább. 

Engedjük el kedvesünk, gyerekünk, családtagunk, barátunk kis kezét és merjük engedni ezt a mini-szeparációt magunknak és neki is.

Ne akarjunk kémkedni, felbukkanni, meglesni. Ne akarjuk tetten érni, bízzunk benne és bízzunk belső iránytűnkben is.

Pár óráról lévén szó bőven lesz időnk megbeszélni és megosztani az átélteket, újravenni az órát együtt és megosztani a tapasztalásokat. Kíváncsiságunkat tegyük előtérbe, még tapasztalatunkat és saját élményeinket háttérbe. Hagyjuk, hogy aki először éli át a kezdés varázsát vezesse az élménybeszámolót és ne akarjuk átvenni a vezérfonalat helyzeti előnyünk alapján. 

Ez a magatartás szintet emelhet a pihenésünkön és a kapcsolódásunk minőségén a későbbiekben, ami mind-mind a téli üdülésünk élményei megélésére lesz hatással. Gondolkozzunk visszafelé, elevenítsük fel azokat az első élményeket, amikor mi jártunk kezdő, csetlő-botló időszakunk derekán. Bátorítsunk, engedjünk teret az élménybeszámolónak és éljük meg együtt azokat a kezdeti lépésekkel együtt járó bájos botladozásokat. 

Messzíről is ígérem, évek múltán hálásak leszünk ezért a türelmes halgatásért, megengedő figyelemért és szelídségért. Egy rakás pénzt otthagyunk oktatásért, éljük meg az élmény oldalát is, legyünk megengedőek és nyitottak kezdőnk tapasztalásaival kapcsolatban. 

Gastein völgyi éveim során mondhatom, hogy az összes sísulit megismertem már. Salzburg e csücskének szentelt elhivatottságom immáron évtizedekkel számol, így időmből bőven futotta, hogy láthassam a völgy által reprezentált oktatói gárdát, illetve bázisukat, a síiskolákat. 

Lokálisan, együttműködés szempnotjából vajmi keveset foglalkoztam velük, hiszen oktatói bázisom Karintiához kötött.

Élménycsúszásból és szociális kapcsolataim miatt, azaz barátságok ápolására jártam a „szomszédba” Salzburg-i régióba, no meg persze az élmények közös átélése miatt és freerideot kereső, kielégíthetetlen étvágyam miatt. 

Megismerve Martint és csapatát azonban fordult a kocka. Szemléletünk és filozófiánk annyira egyszerűen kapcsolódik pont, ahogy a wu-wei-t magyarázom nektek és jómagamnak is.

A nem erőltetés művészete, ugye?!
De hogy jön ez egy sísulihoz? Hm, hát óvatosan válogattot munkatársak, saját, jól elszeparált kezdőpálya és a körényék legvadregényesebb pályán kívüli csúszásán belefutni az egész brigádba, akik épp örömből a szabadnapjukon arra kalandoznak már egész jó előjel. Egyetértesz, olvasóm?

Optimálisan fejlesztett weboldal, jó minőségű látogatói élmény, igényes és valós tartalom és mai mércével mért felhasználói könnyedség szintén erős mérföldkő az én szintjelző rendszeremen.

 

Wu-wei, ugye…. 

A wu-wei, azaz a „nem-cselekvés” elve nemcsak az elmélkedésben kap helyet.

A hegyen is hasznát veheted! Ha úgy érzed, mintha minden mozdulatodat túlságosan erőltetnéd, csak lazulj el! Ez nem munka, határidő, suli, kötelesség, muszáj… Engedd, hogy a hó és a lejtők természetes lendületet adjanak!

Hagyd, hogy az intuíció vezesse a síelés vagy snowboardozás útját, szakavatott kezekben, örömre kallibrálva kölcsönös bizalommal!

Hiszen ez a sport nemcsak a technikáról szól, hanem a szabadságról és a felhőtlen élményről is!

Hadd legyen ez az idő csak a tiéd, és hajrá, élvezd minden pillanatát!

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Open chat
Mondd, miben tudok segíteni?