Játszuk el, hogy valamiért (új szerelem, friss barátságok, mindig létező és végre elhatározássá érett vágyódás, vonzalom az extrémhez…stb.) szeretnél megtanulni csúszni a havon. Tegyük fel, hogy síléc, vagy hódeszka neked egyre megy, de eldöntötted, hogy a tél idején olyan jóleső forró habos kakaót szürcsölgetve mostmár havas hegycsúcsokra néző faházablakokat is igényelsz, pont úgy ahogy eddig csak filmekben, reklámokban és ismerősök fotóin láttad.
Játszuk el, hogy ugyan még sosem próbáltad és ugyan azzal is tisztában vagy, hogy orszgágunk nem bővelkedik az Alpok kimagasló csúcsai sokaságában, nem lehet már eltántorítani. Még emlékszel arra a gyerekkori élményre, amikor a hamar sötétedő hófehérrel megvilágított csendben a hó ropogott a lábad alatt napköziből hazafelé, és mennyire szeretted ezt a varázslatos világot. Milyen békésnek, titokzatosnak és izgalmasnak tűnt.
Elhatározásod már tetté érett, már csak pár kérdés maradt megválaszolatlan a „hogyan”-okat és a „hová”-kat illetően.
Ha barátok, ismerősök, vagy egy új szerelem miatt dönöttél úgy, hogy itt az ideje megtanulni a havazást valószínűleg a hová-kérdést nem kell megválaszolnod, ezt náladnál tapasztaltabb környezeted meg fogja tenni neked.
Ami a hogyant illeti, megint csak gyanús, hogy a közvetlen környezeted mindenféle tanáccsal fog ellátni védő- és egyéb felszerelések kérdéskörében.
Neked már tényleg csak annyi marad, hogy kitaláld kitől szeretnél tanulni.
- Megkérheted a barátaidat, hogy segítsenek, kiválaszthatod karakterük alapján, hogy melyikükkel járnál a legjobban, melyikük lenne a legalkalmasabb pedagógus a témában és elgondolkozhatsz azon, hogy hogyan fogod kompenzálni a beléd fektetett energiát, az órákat, a figyelmet. Készülhetsz előre egy köszönőajándékkal, vagy intézheted impromptu hüttemeghívások formájában is. Valószínűleg, ha megússza a barátságotok törések nélkül, folyamatosan lekötelezettnek fogod érezni magad.
- Dönthetsz úgy, hogy elhúzódsz pár órára a választott társaságodtól és a helyi sísulik egyikében idegentől veszel órát, pont úgy, ahogy esténkén a szakácsra bízod vacsorád elkészítését, ahogy egy jó masszázsra bejelentkezel, vagy ahogy egy idegen nyelvtanárnak elhiszed, hogy nyelvben való jártassága számodra is előnyökkel fog járni.
Ahogy először személyes tapasztalaként rögzítettem, majd ahogy az oktatói tréningeket nyomatékosan felhívják rá a figyelmet, és végezetül ahogy a síiskolában napi szinten mantrázzuk a vendégeknek: lehetőleg kerüljük a barátoktól/ismerősöktől/párunktól/családtagoktól igénybe vett oktatásokat. Egyrészt az üdülés örömének megőrzése érdekében, a társas kapcsolataink békéjének érdekében és végül a saját érdekünkben is. Ahogy egy foghúzást, vagy hajvágást sem bíznánk a körülöttünk lévőkre, csak mert ott vannak, tartsuk meg józan ítélőképességünket ebben a látszólag könnyed sportoktatásban is.
Egyrészt biztos vagyok benne, hogy pénzt fogunk spórolni vele, hiszen lekötelezettségből nem futunk fölösleges ajándékköröket, nem részinformációkból igyekszünk kisilabizálni a megoldást, nem szídja senki felmenőinket személyes képességeink erőteljes kritizálása közepette, és végül de nem utolsó sorban senki sem látja kezdeti ballépéseinket, hogy madj a vacsoraasztalnál a mi kárunkra szórakozhasson. Hálásak leszünk döntésünkért saját magunknak és valódi magabiztossággal mutatjuk be már megszerzett tudásunkat szeretteinknek, barátainknak, családunknak.
Nemlehet elégszer kiemelni ennek a fontosságát, leggyakrabban pedig azt látom, hogy már megvan a rossz szájíz, már csak kultúrálatlanul kiabálva szerzünk hosszasan hurcolt rossz élményeket, mire könnyező szemmel feladva az utolsó pillanatban keresünk profi, képzett oktatót.
Kíméljük meg magunkat ezen szenvedésektől, kedjük ott, ahol érdemes. Oktatóval indítva új sportunk kezdeti lépéseinek elsajátítását.
Akárhogy is, amikor visszanézek (jómagamat is beleértve) szinte minden ismerősöm bizonyította, hogy micsoda ostoba döntést hozott az elején, mikor hagyta magát rádumálni, vagy maga kérte, hogy X.Y. tanítsa meg csúszni, hiszen neki is milyen szuperül megy és még a felszerelése is milyen menő.
Oktatói pályám során éppen elég vendégem kezdte azzal, már az ismerkedésünkkor, hogy leszögezte, hogy ő reménytelen, hogy ő már évek óta nem is próbálkozik egy-egy rossz tapasztalat, vagy kéretlen komment miatt, vagy hogy az építőkockákat átugorva, tudásbeli hiányosságokból milyen hosszú időre sérült le, ami kedvét szegte a későbbi próbálkozásoktól.
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy az órák végén sikerült megforgatni ezeket a már majd kőbe ágyazott öngáncsoló hiedelmeket.
Ha pedig kérned kell, ITTVAGYOK. Keress meg bátran, téli óráimat a hegyen, havon és körülötte töltöm, lesz időm örömtelien és szakszerűen segíteni neked.
